2017. augusztus 6., vasárnap

Gyilkos a sötétben - 13. fejezet

Megkínlódtam ezzel a fejezettel, holott egyáltalán nem hosszú. Most vagy a meleg az oka, vagy...  vagy nem tudom. Még az olvasás is teher. Mindegy, azért valamennyire sikerült összeszednem magam, úgyhogy jó olvasást a következő Stinger-fejezethez!


Van egy remek ötletem álcázásra – jelentette ki Walker. Hangjából a csontmikrofon torzítása ellenére is tökéletesen ki lehetett venni a lelkesedést. Stinger ingerülten megforgatta a szemét, és hiába próbálta, képtelen volt átszellemülni. Szíve még mindig sebesebben zakatolt a kelleténél.
– Ezt komolyan most kell? – morogta az orra alatt.
Az iménti öltözködős jeleneted megihletett.
A lány megtorpant. A mögötte sétálók hangos nemtetszésüket küldték felé, de ő mit sem törődve velük, a tömeget kezdte pásztázni. És akkor megpillantotta a hackert a közeli Mancs Presszó nevet viselő kávézó giccses székeinek egyikében, egy csésze gőzölgő kávét kavargatva. Stinger elindult felé, majd ismét körbepillantva helyet foglalt a mellette levő üres székben.
– Nagyon feltűnő volt? – kérdezte aggodalmasan, tekintetével a távolban kutató KIB-seket vizslatva.
– Ne aggódj, profin csináltad – biztosította Walker, és még a kézfejét is megpaskolta közben. A Stingert körülölelő feszültség azonban nem indult oszlásnak, sőt, még tömörebbé vált, amikor a bejáraton újabb két jelvényes toppant be. Társaikhoz lépve vitatni kezdtek valamit, és a lány azt kívánta, bárcsak tudnák, hogy mit. Idegesen babrált a mobiljával, abban reménykedve, hátha megint hasznát veheti Walker applikációjának, de a hacker megelőzte.
– Sejtem, mit terveznek – jelentette ki, ujjával a túlsó kijárat felé bökve, ahonnét szintén KIB-sek özönlöttek befelé.
– Francba, beszorítottak – átkozódott sziszegve a lány. Ugyan indulás előtt nagyvonalakban felvázoltak egy lehetséges mentőtervet, ám nem számoltak azzal, hogy Denta lelép majd, hogy találkozzon egy minden bizonnyal Ősjátékossal. Valamiért Stinger paranoiája sem működött, mert megelégedett a vázlatos menekítőtervvel. Talán ez annak a jele, hogy kezdett végre bízni újdonsült társaiban?
A jelvényesek fegyverüket elővéve nekiálltak a megrendült civileket kiterelni a bevásárlóközpontból.
– Ne parázz. Elvegyülünk a tömegben. A kalap és a szemüveg sokat takar, rólam pedig nem tudnak. – Walker keze enyhén remegett, hangja ennek ellenére olyan higgadt maradt, hogy Stinger tényleg elhitte, hogy ez a rögtönzött terv beválhat. Mikor a KIB-sek a kávézó felé igyekeztek, a többi vendég reakcióit lemásolva hozzácsapódtak a kifelé igyekvőkhöz. Stinger egy nyafogó boltkóros álarcát próbálta magára húzni, és még meg is kísérelte, hogy beszóljon az egyik ügynöknek. Az ötlet jobban működött, mint várta; a KIB-s frusztráltan arrébb löködte. A névtelen címzettől származó rajz talán mégsem bizonyult olyan effektívnek.
Sikerült kijutniuk a szabad ég alá. A vásárlókat felkavarta a hirtelen evakuálás; sokan morogtak és idegeskedtek, akadtak, akik fanyalogtak és fenyegetőztek is körülöttük.
– Itt parkolok a közelben, gyere – ragadta meg Stinger alkarját a hacker.
– És Connor?
A kocsinál várlak titeket. – A kérdésre a férfi adott választ. A lány nem tudta, hogy most meglepődjön-e, avagy inkább rántson egyet a vállán. Egyszer mindenképp meg kell lesnie, hogyan csinálja, döntötte el magában eltökélten. Fél szemmel Walkerre sandított, akin semmi reakció nem tükröződött, a lány mégsem hitte, hogy ehhez valaha is hozzászokhat.
És valóban. Ahogy sikerült átverekedniük magukat a tömegben, és elérték az Audit, Shane Connor az oldalának dőlve várt rájuk, fejében egy sültössapka, melyet egészen az arcába húzott, keze pedig lazán zsebre téve. Amint Walker kinyitotta az autót, behuppant az anyósülésre, míg a hacker a volán mögé csusszant. Mielőtt Stinger is csatlakozhatott volna, még egyszer utoljára végigfuttatta a tekintetét a bevásárlóközponton és környékén. Szeme megakadt egy ismerős ezüst Sedanon, mely épp az imént kanyarodott be a parkolóba. A járműből Denta és Hedlund szállt ki, látványosan vitatkozva valamin. A lány azon kapta magát, hogy bámulja őket, és csak akkor mozdult meg, amikor Connor rászólt, hogy üljön be.
Ismét a kezébe vette a mobilját, és Walker appja segítségével a lehallgatható eszközöket kezdte keresni. Túl sok volt a találat, nem tudta, melyik tartozhatott Hedlundhoz. Talán egyik sem. Nem mintha nagy fejtörést okozott volna kitalálni, min folyt a vita.
Walker nyugodtan, mintha mi sem történt volna, elhagyta az Alba parkolóját, és rákanyarodott a forgalmas útra. A feszültség egész úton érezhető volt közöttük, Stingernek pedig annyi szó tolongott a nyelvén, mégsem bírt megszólalni. Ez a feszültség csupán akkor engedett fel, amikor végre leparkoltak az újonnan vásárolt ház előtt a barátságos légkör jellemezte Kenneth Townban, messze az eget karcoló épületektől.
Miután a hacker leállította a motort a kocsifeljárón, látványosan hátradőlt, és kifújta a benntartott levegőt. Stinger hasonlóképp cselekedett, és még Connor feszes pozitúrája is kiengedett kissé. Percekig ültek némán, és csak akkor kászálódtak ki a járműből, mikor annak belső teréből teljesen kiszivárgott a fűtés generálta meleg.
– Ez… eseménydús volt – jegyezte meg Walker azután, hogy lecuccoltak a lakásban és letelepedtek a konyhaasztalnál. Connor előhalászott néhány felmelegítésre váró konzervet, miközben Stinger öntött egy jó nagy pohár vizet a csapról. Nem vitte el a poharat az asztalig, mert arra lett figyelmes, hogy remeg a keze, így inkább gyorsan felhajtotta a mosogató előtt az egészet.
– Jobb mentőterv kellett volna – vádaskodott. Walker fújt egyet.
– Improvizáltunk, és bejött – szögezte le a kelleténél talán kissé lelkesebben.
– Bejött, mert csapatként csináltuk – fűzte hozzá Connor éles hangja. Stinger félúton az asztalhoz megtorpant, tágra nyílt szemével a férfi hátát vizslatva. Észrevette, hogy Walker hasonlóképp cselekszik. És a történtek csak ekkor ülepedtek le igazán benne. Csapatként csinálták. Nem emlékezett rá, hogy korábban egyedül, avagy társakkal együtt ügyködött-e. Mikor Lorit menekítette, mindössze magára számíthatott. Elbukott, ráadásul komoly sérüléseket szerzett. Túlélte ugyan, de nem ez volt az elsődleges célja. Elgondolkodott azon, hogy ha most is egymaga állt volna szemben a KIB embereivel, vajon megúszta volna? Ráadásul ép bőrrel? Nem túl valószínű, bizonyuljon bármennyire leleményesnek és képzettnek is.
Melegséget érzett a mellkasában bugyogni, feszes izmai elernyedtek. Szóval ilyen, amikor valaki véd hátulról, akire számíthatsz. Tetszett neki, mégsem merte teljesen átadni magát az élvezeteknek. Így kevésbé fog fájni, ha hátba szúrják. Ha hátba szúrják. A belső hangocska nem hitte, hogy ez megtörténhet, bár mégsem csengett annyira eltökélten, mint korábban.
– Most már megbízol bennünk? – tudakolta hirtelen Walker, kirángatva a lányt a gondolattengeréből. – Nem szívesen mennék keresztül újabb agyrázkódáson.
Agyrázkódáson? Micsoda? Nem is ütött akkorát. Vagy mégis? A hacker egyszer sem panaszkodott, pedig korábban vokálisnak bizonyult a problémáival kapcsolatban. Egy darabig kissé szégyenkezve meredt Walker megkeményedett vonásaira, ám azok hirtelen megpuhultak, és egy széles mosoly terült szét az arcán.
– Csak ugratlak! – veregette meg a lány vállát kuncogva. – Ne parázz. Minden oké. Mi bízunk benned, és szeretnénk, ha tudnád, hogy te is számíthatsz ránk, legyen szó bármiről. Rendben? – Walker szeme csillogott, mégsem ez lepte meg leginkább Stingert, hanem az, hogy ezt a csillogást Connor íriszpárjában is felfedezte. Ha akarták, már rég hátba szúrhatták volna. Látták a gyengeségeit, sőt, tapasztalták is.
– Rendben – mosolyodott el ő is halványan. – Amennyiben nem kábítotok el megint. Alszom én eleget.
– Nem ígérhetek semmit!
– Ch… – A lány a fejét csóválta.
– Akkor dologra – terelte el a témát szinte azonnal Connor. – Van mit megvitatni bőven.
Stinger tudta, hogy nem csak neki, társainak sem volt ötlete, mivel kezdjék.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése